A 19. század második felének építészeti stílusa az eklektika volt. Ez régi korok építészetét elevenítette fel, ezért szokták historizáló stílusnak is nevezni. Az eklektikus épületek sok esetben a reneszánsz vagy barokk stílust utánozták, ebben az esetben neoreneszánsz illetve neobarokk stílusokról beszélünk. Megtörtént viszont, hogy az építész több régi stílus elemeit használta ugyanazon épület díszítésénél.
A 19. század utolsó
évtizedében jelent meg a szecesszió, amely új, korábban nem használt díszítőelemeket kezdett
alkalmazni. A szecessziónak kialakult egy magyaros változata is, melynek
formanyelvét Lechner Ödön teremtette meg. Első nagy épületei, melyek
az új stílus szellemében fogantak a budapesti Iparművészeti Múzeum és a kecskeméti
Városháza.
Lechnernek több követője akadt. Érdekes, hogy a magyaros szecesszió hívei között sok zsidó szármázású építész volt, például Jakab Dezső (1864-1932) és Komor Marcell (1868-1944). Komor a második világháború vége felé a holokauszt áldozata lett. Épületeiket főleg az egykori Magyarország keleti felében találjuk.
Város
|
Épület (link Facebook-ra)
|
video
|
Marosvásárhely
|
 |
|
 |
||
Nagyvárad
|
||
Temesvár
|
||
Szabadka
|
 |
|
 |
||
 |
||
Kecskemét
|
||
Budapest
|
